2010/XXXIII. szám
December 15. Szerda 4:27 PM
Szerettem ezt a blogot. Tényleg. Valószinüleg ezt most az utolsó post itt a British Columbia ösz blogban.
Idöm lejárt, megyek tovább...
A nyárba... Ahogy a cimben is irtam, ugy is gondolom. Mindennek van egy életciklusa. A blognak is. Sok-sok dolog befolyásolja azt, hogy az életciklus milyen görbét ir le, és milyen hosszu lesz. És sok-sok dolog van, amihez semmi, de semmi közöd, a GÉP dobja.
58 nap BC-ben, ennyi volt. 33 bejegyezés, és az impresszum. Majd 30 óra a levegöben, jet Rangerrel, 3 irásbeli vizsga, egy TEST FLIGHT, 1 szakszó. Néhány ismerös, néhány barát és egy autó, amit itt hagyok.
Az autót még tegnap el akartam adni, mert arra gondoltam 1-2 hónap hosszu idö, amikorra visszavárnak ide s addig még sokminden történhet. Ki tudja, hová vet a sors. Bevittem hát a Pontiacot VC-be, a kereskedöhöz, akivel megállapodásom volt, hogy visszaveszi.
Ki fogod találni mit mondott... Igen, a Halál listán mindig is elökelö helyet foglaltak el a car dealerek - forditsuk egyszerüen autó neppernek. Soha nem felejtem el azt a storyt, amikor az elsö Jaguár XJ6-t vettem. Geci drágán. Nekem ez a nepper dolog egyszerüen nem megy. Nem vagyok hozzá elég arcátlan, pofátlan és gerinc tájékon szilárd alapozással birok. Szóval vettem az XJ6-ot - ami azóta is a kedvenc autóm egyike -, pl. 3.5M ért.
Amikor 3 hét mulva megkérdeztem mennyit ér az autó?
- Uram, áll a piac, nincs ára a használt autónak, maximum, értse maximum, ha minden rendben van vele, akkor ér 1.6-ot - mondja a kereskedö és szenvedö ábrázatot vág.
Kevin, az Iránból idetelepült rohadék is szó szerint ezt nyomta. Azt hittem ö lesz a nap legmocskosabb neppere. DE nem.
Délután visszamentem Szik falvába és megkérdeztem a helyi indián kereskedöt...
Figyelj.
- Uram, nem sokat ér... max 300$, de hagyja itt, megpróbálom eladni... - ezt a büdös parasztot, gondoltam, és kérdeztem egy okosat, rutinból.
- Mennyi lenne amennyit kapni tudok érte, ha itt hagyom bizóba? - kérdeztem.
- Semmi garancia nincs, hogy el lehet adni, áll a piac... megy a hasbaakasztás még mindig ..., de egy 6-700 $-t, mondja magabiztos tekintettel.
Azért vagyok életképtelen, mert nem mondtam rögtön:
- FAQ off your face, bastard!
OK, elkértem a kulcsot, meg a papirokat, amit a büdös indiánja még nézegetett is elötte, és mondtam, ok. majd hozom mindjárt Sanyi...
Még szerencse, hogy megbeszéltem a Spanyol majommal, hogy bevisz Vancouverbe, ha ugy alakul.
Ott hagytam a verdát a Chicco elött, mondtam Lynn-nek, ha jön egy hozzám hasonló - életképtelen idióta hozzájuk januárban tanulni -, adja el neki. LoL.
A landlord, Richard még tegnap megnézte a cellát, amiben az elmult 2 hónapot töltöttem, megállapitotta, hogy nem pusztitottam el semmit, ugyhogy csak 30.00,-$-t kért, amivel el voltam maradva.
Persze a kulcsot elfelejtettem odaadni neki, ugyhogy mehettem vissza, miután még találkoztam Claytonnal a Tim Horton-ban reggel. Miután én megdobtam már az IATRA vizsgát is egy szolid de nem sértö 88%-kal, leadtam a drótot Calytonnak, mik a trükkös kérdések..
Clayton egyébként Bell 212-esen repül, ami gyakorlatilag egy büdös nagy helikopter, a Vietnámban használt UH1 2 motoros, tuning nagy testvére.
Ausztráliában, mint kiderült a canadai oltja a tüzet, mert ö ért hozzá a legjobban. Olyannyira, hogy a szezon elött feladják a helikoptereket innen, és Ausztráliában meg összerakják. Itt BC-ben és Ausztráliában is óriási üzlet a helikopteres tüzezés...
- Miért?
Mert ez is csak egy sima, "fat profit state" kormányzati üzlet. Ezért. Régebben a logging, az az a fakitermelés volt a nagy biznisz, de mára nem kell annyi fa, meg szerintem - miután az verseny szféra - nincs rajta akkora "margó".
A "margó", ahogy DD barátom szokta volt mondani, pedig nagyon fontos. Annyira, hogy a hátam mögött hagyott néhány év tapasztalata azt mondatja velem:
- Ha nincs lové a bizniszben eszed ágában se legyen se folytatni, se csinálni. Biztos bukta.
Ezt javaslom megfontolni mindenkinek, de föleg akik valamiért egy naagy naaagy lánc beszállitói szeretnének lenni.
Meg a multikat is szeretem. A Telus story vége meg az lett, hogy irtam nekik egy levelet, hogy menjenek a picsába. Erre ök is irtak egy levelet, hogy nem mennek, mert nekem nincs jogom e-mailben azt mondani, hogy menjenek a picsába. Erre hétfön, amikor felhivtam a 611-t, értsd ügyfélszolga, belemondtam a telefonba, magnóra is, hogy picsába veletek buzi keleti oldali szolgáltatók.
Erre Monika, aki az ügyfeles pina volt, mondta , hogy hü-ha azonnal ir egy priorittyyy e-mailt a szekurittty-nek és majd izibe felhivnak. Na mondom, lásd mennyire nem birok elég nagy geci lenni, megadtam az uj Virgin BC számomat, (amit még Ti sem tudtok) , hivjon azon a buzi kis fraud departmenes spion. Na, azóta is itt csörög a telefonom.
Ugyhogy ennek az iPhone 4-nek sajnos a "felütés" lesz a sorsa valahol, ahol találok hozzá alvállakozót.
Nem tudom, hogy az Indiai-óceán nyugati medencéjében, ahová éppen próbálok eljutni van-e ilyen, de ugyis meg kell állnom arab testvéreimnél egy napra, lehet ott lesz egy erre szakosodott szolgáltató.
Szóval ezt a X-Mast a nyárban fogom eltölteni reményeim szerint. Felmerült bennem, hogy lehet nem Paris felé kellene elindulni, hanem Manila irányába vagy Delhi felé. Pont a világ másik felén vagyok - ha a vonatkoztatási pontot Mahe-re helyezzük. Aztán az is felmerült bennem, amikor nézegettem ezt a mManilai átszállás dolgot, hogy onnan meg aztán meg már nincs is olyan messze Ausztrália... Hehe.
Elvégre tüz szezon van. Nem?
Stirlitz pedig ujra Berlinbe utazik, további küldetésre az SA-ba, ahová a Vörös Hadsereg küldte, a felderités ezredeseként.
Na Berlinbe nem vágyom. Meg Magyarisztánba sem. Kedves barátaim intö figyelmeztetésére az Index nevü szemét fosó portált csak hetente egyszer nézem meg, de az is éppen elég, hogy tudjam, Margentina elérte lassan mindazt, amire azt mondjuk South American style Bananas Republic. Csak a koronázási ünnepségek váratnak magukra.
Az egyetlen dolog, amit érdekesnek találtam Magyarisztánban, az az Üvegtigris 3 lett volna, de a PB-n még nincs fenn, pedig akkor lehuztam volna gyorsban és 2 átszállás közben megnéztem volna.
Szóval ennek a blognak az életciklusa lassan lejár.
Terveim szerint még lesz egy post, mert adósotok vagyok egy igazán szaftos történettel. Annak a történetnek a publikálásához azonban együtt kell majd állnia néhány security dolognak, mert az egészen biztosan kiverheti a biztositékot akár Kujbisev-ig is. Az a történet rólam fog szólni, meg a Vogon - Birodalmi GESTAPO-ról. Majd.
Most a cél, hogy kibirjam az utat, innen a Csendes-óceán partjától az Indiai-óceán dél 7 fokig.
Addig is mindenkinek Happy Marry X-Mas!
Ne irjatok, csak néha, ne hivjatok, csak Skype-on, ne küldjetek sms-t nagyar telefonomra, ne izguljatok, és föleg NE maradjatok sokáig Bananas-ban.
Csók
Örnagy (c)
